Közmondások és szólások

Elshore beszélt népi regisztere: a maan , a bar és az erg hétköznapi szólásai, mellettük a Randenizmus súlyosabb közmondásai. Minden nép a maga idiómájára fordítja ugyanazt a világot, és a formálás hite a többieknek kölcsönzi a maga erkölcsi nyelvtanát.

Elshore népei a szájukban hordják bölcsességüket, mielőtt valaha is írásban hordoznák. A szólás az ítélet kis gépezete: eldönt egy vitát, megjelöl egy bolondot, vagy megáld egy búcsút néhány szóban. Három nép - a maan, a bar és az erg - külön-külön készleteket tart ezekből, és mindegyikük fölött ott fekszik a Randenizmus, a formálás hitének áhítatos regisztere, melynek közmondásai kevésbé csevegésnek, inkább törvénynek hangzanak.

A maan állatokban és helyekben beszél, és a felkészültség hosszú árnyékában. Azt mondják:

„Törött fazékkal nem lehet kéregetni.” - Nem kezdhetsz utat vagy könyörgést úgy, hogy nem vagy készen.

„Sovány, mint egy Patraghy .” - Vékony, mint az éhség, inas, mint egy mocsárfutó. És ugyanabban a lélegzetben: „Karcsú, mint egy Thornstrider ,” kecses és éles tagú, mint a nádlakó, aki egy pillanat alatt eltűnik.

„Pörög, mint a szél.” - Minden fuvallattal fordul, egy igazságot sem tart tovább egy lélegzetnél.

„Utsuk Ammanban nem úgy lépnek, mint Udhafában.” - A szokások úgy mozdulnak, mint a talaj; ami az egyik helyen szent, az a másikon balgaság.

„Még Inarin is túl magasra épített.” - A bölcsesség nélküli becsvágy a maga gerince alatt omlik össze.

„Mint egy bar hajlék.” - Tiszta, mint a folyamüveg, könnyű átolvasni rajta, még ha árnyéknak tetteti is magát.

„Whisperwingeket köp.” - Mérgező fényű szavakat terjeszt, lágyakat és szúrósakat. Ezzel szemben „Stone Skimmereket halmozni” annyi, mint jól összeköttetésben lenni és sosem egyedül, a barátok egész hálója.

„Kerüljön el a Vaelen , és csókoljon meg egy Trif .” - Múljon el melletted a halál, és találjon rád az erő jóságban. Ez a legmelegebb áldás, amit a maan tart.

A bar nyersebben beszél, a folyam és a part idiómájában, és gyorsan megtagadják azt, ami nem az övék. „Egy Caeran húgyára” csak közel van, nem éri meg a második gondolatot. „A Silt-Crawler a part közelében van” arra figyelmeztet, hogy a veszély a nyugalom alatt leselkedik. „A lófarkat legelni” annyi, mint nyitva tartani a szemet, miközben az elme bolyong; „Futás közben vizelni” annyi, mint egy feladatot úgy elvégezni, hogy már távozóban vagy, gond és befejezés nélkül. És amikor egy bar lerázza a terhet, azt mondja: „Nem az én földem, nem az én fám” - nem az enyém őrizni, nem az enyém gyászolni. „Egy Bramblehoundért Rakit adni” annyi, mint rohadást ajándékkal viszonozni, olyan irgalom, amely lehet ritka vagy csupán balga.

Az erg kevés szólást tart, és amelyeket tart, azok nyughatatlanok. „Pik Tree módjára viselkedni” annyi, mint magasra törni a növésben és elfeledni a gyökereket, mintha a halál gyorsan utolérne. „Ghost Flier módjára keresni a helyét” annyi, mint bizonytalannak és lehorgonyzatlannak lenni, sosem szállni le ott, ahol szándékozik.

Mindezek fölött ott fekszik a Randenizmus, a formálás hite, melynek közmondásai a néma munkát és azt az értéket szentelik meg, amelyet csak a halál tehet próbára. Azt tartják, hogy „A kéz, amely tanú nélkül formál, már látták a napok,” és hogy „Amikor a munka énekel, a világ emlékezik.” Arra intenek, hogy „Pihenni a formálás befejezése nélkül annyi, mint reteszeletlen ajtót hagyni,” és hogy senkit sem szabad „Dicsérni, mielőtt a láng elégette a munkáját.”

Isteneik megosztják egymás közt az erkölcsi súlyt. „Liir megvilágítja az igazságot, de Ooliel hordozza a súlyt” - a bátorság feltár, a kötelesség hordoz. „Ressor a formálás mögötti gondolatot figyeli,” mert a szándék számít. „Csak a formálásban érdemli ki a hús a visszatérését,” mondják A Vándor felé vezető útról, és „Az aranyfalak omladoznak, a kőfalak repednek, a formált munka megmarad.” Még az istenek sem mentesek: „Még Namii is sírt, amikor Uhiel aludt,” mondják az elhagyott kötelességről, és bezárják a kört: „A láng egyetlen verejtékbe vésett nevet sem feled.”

Fő jellemzők